Mérlegen a súlyemelők
13 év - ötven Országos Bajnoki cím A tavalyi év összegzésekor a
Soroksári Súlyemelő és Szabadidősport Egyesület a számtalan jó
eredményen, helyezésen, érmen túl egy sajátos teljesítménnyel is
büszkélkedhetett: megszerezte ugyanis történetének ötvenedik Országos
Bajnoki címét! Ebből az alkalomból beszélgettem Szűcs Endrével, az
egyesület alapítójával, elnökével, vezetőedzőjével, (pedagógusával,
szertárosával, takarítójával, egyszóval mindenesével) hogy együtt
idézzük fel a bajnoki aranyak történetét. A beszélgetésünk helyszínéül
szolgáló edzőteremben a késő esti időpont ellenére még javában edzenek a
súlyemelők, s mindenhol érmek, kupák, oklevelek, plakettek, különböző
relikviák szolgáltatnak tanúbizonyságot az elmúlt évek eredményeiről.
Mennyire volt hosszú, illetve rögös az út, amely a kezdetektől napjaink
sikerekig vezetett?
Hogy mennyire volt hosszú, arra könnyebb válaszolni, hiszen egyesületünk
idén lesz 13 éves. Ez azt jelenti, hogy az akkori növendékek mára
felnőttek, sokuknak már családja, gyermeke van, akik lassan abba a korba
érnek, hogy szüleik nyomdokába lépve megismerkedhetnek ezzel a szép
sportággal.
Arra már nehezebb válaszolni, hogy mennyire volt rögös a sikerekig
vezető út. 1995 májusában, ugyanebben az edzőteremben kezdtük meg a
munkát Bán József kollégámmal, barátommal. Az első évek nagyon nehezek
voltak, annak ellenére, hogy az Önkormányzat mindenben a segítségünkre
volt, hogy kerületünkben meg tudjon honosodni ez a sportág. Nagyon nehéz
volt azonban önerőből felépíteni egy egyesületet, kialakítani az
egyesületi életet, gyerekeket toborozni, megszeretetni velük a
súlyemelést, és egyáltalán a sportolást. Lelkesedésünknek és a kitartó
munkának köszönhetően az első bajnoki címre nem kellett sokat várnunk,
hiszen Sajó Attila, már a következő évben, 1996-ban Országos Bajnok
lett! Innentől aztán sorra jöttek a bajnoki címek, először a fiúk, –
majd később a női szakág beindulásával – már a lányok sikereinek is
örülhettünk. Vannak olyan versenyzőink, akik négy, illetve öt alkalommal
is győzni tudtak, természetesen eleinte a korosztályos, később pedig a
felnőtt bajnokságon. Voltak nagyon kemény küzdelmek, emlékezetes
versenyek, de mind az ötven győzelem felelevenítésére nem vállalkozhatom
ezúttal, ezért nem is szeretnék külön kiemelni senkit. Aki eljön az
edzőtermünkbe, az úgyis megnézheti Országos Bajnokaink tablóját. Azonban
nemcsak az apai büszkeség beszél belőlem, hanem az idő múlását is jól
érzékelteti, ha elmondom, hogy az egyesület alapításakor még mindössze
másfél éves Petra lányom a tavalyi Serdülő Országos Bajnokságon szintén
aranyérmet vehetett át.
Melyik év volt a legeredményesebb az egyesület számára?
Egyértelműen a tavalyi évet tartom a legeredményesebbnek. A jelenlegi
legjobbjaink évekkel ezelőtt, kisgyerekként kezdtek el a sportággal
foglalkozni, és a rájuk fordított idő, figyelem, munka mostanra hozta
meg gyümölcsét. A sportfoglalkozásokon kívül rendszeresen szervezünk
közösségi programokat, s ennek is köszönhető, hogy versenyzőink nagyon
jó csapattá kovácsolódtak össze, s nemcsak a sport, hanem barátság is
összeköti őket. Ezt mutatja az is, hogy nem csak az egyéni versenyeken,
hanem a csapatbajnokságon is rendszerint az élmezőnyben szerepelünk.
Figyelmet fordítunk növendékeink tanulmányaira, ha kell,
korrepetálással, ha kell, akkor az iskolával közösen próbáljuk segíteni
sportolóink előmenetelét. Szerencsére az évek során sikerült nagyon jó
kapcsolatot kialakítanunk a kerület iskoláinak vezetőivel,
testnevelőivel.
Talán nem mindenki számára tartozik a közösségi programok szervezése, a
tanulmányok egyengetése a hagyományos edzői fel - adatkörbe…
Számomra mindenképpen, ugyanis nálunk a sport általi nevelést próbáljuk
megvalósítani, amelybe beletartozik a testi erő fejlesztésén túl, a
növendékek értelmi, erkölcsi nevelése is.
Mindazonáltal ez minden bizonnyal sok időt vehet igénybe…
Igen, ha összeszámolom az edzéseket, a versenyekkel eltöltött hétvégéket
és a különböző programokat, akkor bőven 50 órára jön ki egy munkahét.
Ráadásul egyesületünkben a súlyemelésen kívül még négy szakosztály –
erőemelés, darts, sumo, szabadidősport – működik, amelyek szintén
rengeteg időt igényelnek.
Mit gondol, meg fog-e térülni ez a rengeteg munka?
Ezt a kérdést sokszor felteszik nekem. Egyszer azt kérdezte tőlem egy
riporter, hogy mit éreztem akkor, amikor a Kovács Zoli Európa Bajnok
lett. Akkor is csak azt tudtam válaszolni, hogy örülök, hogy azt
csinálhatom, amit szeretek, és ezzel tehetek a sportágért, kerületünk
fiatalságáért. A riporter erre úgy tette fel a kérdést, hogy vajon
hányan köszönnek nekem Soroksáron, ha végig megyek az utcán. Erre azt
válaszoltam, hogy: SOKANmostani és régi tanítványok, szüleik, rokonaik,
ismerőseik, és persze munkánkat segítő, elismerő kerületiek – és ez a
lényeg.
Csendes Csaba,
az Eurosport szakkommentátora