Mérlegen a súlyemelők


13 év - ötven Országos Bajnoki cím A tavalyi év összegzésekor a Soroksári Súlyemelő és Szabadidősport Egyesület a számtalan jó eredményen, helyezésen, érmen túl egy sajátos teljesítménnyel is büszkélkedhetett: megszerezte ugyanis történetének ötvenedik Országos Bajnoki címét! Ebből az alkalomból beszélgettem Szűcs Endrével, az egyesület alapítójával, elnökével, vezetőedzőjével, (pedagógusával, szertárosával, takarítójával, egyszóval mindenesével) hogy együtt idézzük fel a bajnoki aranyak történetét. A beszélgetésünk helyszínéül szolgáló edzőteremben a késő esti időpont ellenére még javában edzenek a súlyemelők, s mindenhol érmek, kupák, oklevelek, plakettek, különböző relikviák szolgáltatnak tanúbizonyságot az elmúlt évek eredményeiről.

Mennyire volt hosszú, illetve rögös az út, amely a kezdetektől napjaink sikerekig vezetett?

Hogy mennyire volt hosszú, arra könnyebb válaszolni, hiszen egyesületünk idén lesz 13 éves. Ez azt jelenti, hogy az akkori növendékek mára felnőttek, sokuknak már családja, gyermeke van, akik lassan abba a korba érnek, hogy szüleik nyomdokába lépve megismerkedhetnek ezzel a szép sportággal.

Arra már nehezebb válaszolni, hogy mennyire volt rögös a sikerekig vezető út. 1995 májusában, ugyanebben az edzőteremben kezdtük meg a munkát Bán József kollégámmal, barátommal. Az első évek nagyon nehezek voltak, annak ellenére, hogy az Önkormányzat mindenben a segítségünkre volt, hogy kerületünkben meg tudjon honosodni ez a sportág. Nagyon nehéz volt azonban önerőből felépíteni egy egyesületet, kialakítani az egyesületi életet, gyerekeket toborozni, megszeretetni velük a súlyemelést, és egyáltalán a sportolást. Lelkesedésünknek és a kitartó munkának köszönhetően az első bajnoki címre nem kellett sokat várnunk, hiszen Sajó Attila, már a következő évben, 1996-ban Országos Bajnok lett! Innentől aztán sorra jöttek a bajnoki címek, először a fiúk, – majd később a női szakág beindulásával – már a lányok sikereinek is örülhettünk. Vannak olyan versenyzőink, akik négy, illetve öt alkalommal is győzni tudtak, természetesen eleinte a korosztályos, később pedig a felnőtt bajnokságon. Voltak nagyon kemény küzdelmek, emlékezetes versenyek, de mind az ötven győzelem felelevenítésére nem vállalkozhatom ezúttal, ezért nem is szeretnék külön kiemelni senkit. Aki eljön az edzőtermünkbe, az úgyis megnézheti Országos Bajnokaink tablóját. Azonban nemcsak az apai büszkeség beszél belőlem, hanem az idő múlását is jól érzékelteti, ha elmondom, hogy az egyesület alapításakor még mindössze másfél éves Petra lányom a tavalyi Serdülő Országos Bajnokságon szintén aranyérmet vehetett át.

Melyik év volt a legeredményesebb az egyesület számára?

Egyértelműen a tavalyi évet tartom a legeredményesebbnek. A jelenlegi legjobbjaink évekkel ezelőtt, kisgyerekként kezdtek el a sportággal foglalkozni, és a rájuk fordított idő, figyelem, munka mostanra hozta meg gyümölcsét. A sportfoglalkozásokon kívül rendszeresen szervezünk közösségi programokat, s ennek is köszönhető, hogy versenyzőink nagyon jó csapattá kovácsolódtak össze, s nemcsak a sport, hanem barátság is összeköti őket. Ezt mutatja az is, hogy nem csak az egyéni versenyeken, hanem a csapatbajnokságon is rendszerint az élmezőnyben szerepelünk. Figyelmet fordítunk növendékeink tanulmányaira, ha kell, korrepetálással, ha kell, akkor az iskolával közösen próbáljuk segíteni sportolóink előmenetelét. Szerencsére az évek során sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanunk a kerület iskoláinak vezetőivel, testnevelőivel.

Talán nem mindenki számára tartozik a közösségi programok szervezése, a tanulmányok egyengetése a hagyományos edzői fel - adatkörbe…

Számomra mindenképpen, ugyanis nálunk a sport általi nevelést próbáljuk megvalósítani, amelybe beletartozik a testi erő fejlesztésén túl, a növendékek értelmi, erkölcsi nevelése is.

Mindazonáltal ez minden bizonnyal sok időt vehet igénybe…

Igen, ha összeszámolom az edzéseket, a versenyekkel eltöltött hétvégéket és a különböző programokat, akkor bőven 50 órára jön ki egy munkahét. Ráadásul egyesületünkben a súlyemelésen kívül még négy szakosztály – erőemelés, darts, sumo, szabadidősport – működik, amelyek szintén rengeteg időt igényelnek.

Mit gondol, meg fog-e térülni ez a rengeteg munka?

Ezt a kérdést sokszor felteszik nekem. Egyszer azt kérdezte tőlem egy riporter, hogy mit éreztem akkor, amikor a Kovács Zoli Európa Bajnok lett. Akkor is csak azt tudtam válaszolni, hogy örülök, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és ezzel tehetek a sportágért, kerületünk fiatalságáért. A riporter erre úgy tette fel a kérdést, hogy vajon hányan köszönnek nekem Soroksáron, ha végig megyek az utcán. Erre azt válaszoltam, hogy: SOKANmostani és régi tanítványok, szüleik, rokonaik, ismerőseik, és persze munkánkat segítő, elismerő kerületiek – és ez a lényeg.


Csendes Csaba,
az Eurosport szakkommentátora